Jean Jacques Rousseau és a Facebook

Ha a Facebook ország volna, a harmadik legnépesebb állama lehetne a Földnek, 500 millió felhasználójával.

Mi köze van a francia felvilágosultnak, Rousseau-nak és az utóbbi években ultranépszerűvé vált Facebook közösségi oldalnak egymáshoz? Vajon maga az oldal, az Orwelli Big Brother legújabb csatornája társadalmunk megfigyelésére vagy az ókori Athén óta nem látott közvetlen demokrácia felé tett jelentős lépés? Mi is valójában a Facebook?

Az oldal történte valóban egy tipikus, amerikai forgatókönyv szerint indult, hasonlóan a McDonalds vagy a Microsoft kálváriájához. Egy egyetemi srácot dobta a barátnője. A fiú igen megharagudott volt kedvesére, és az egyetem internetes oldalát feltörve, az egyetemi lányok fotóit egy weboldalra töltötte fel (face-book), ahol a fiúk szavazhattak a „hottest person”-re. Mondani sem kell az oldal már a kezdetekkor lefagyott a nagy érdeklődés következtében. Később profilt váltott, pereskedések és igazgatósági váltások után ma a srác igen tehetős vagyonnal rendelkezik. Tulajdonképpen az egyetemi kollégiumi szobájában vált milliomossá.

 Ma Facebook közösségi oldalt naponta 200 millió ember látogatja Világszinten. Jelentős újságokban, blogokban, rádió- és televízióadásokban hivatkoznak rá. A legtöbb weboldalon már beépített elemként megjelenik a Facebook „share”(megoszt) gombja. Parlamenti vitákat indítanak miatta. A Columbia Pictures múlt havi bejelentése szerint pedig filmet forgatnak az oldal történetéről (The Facebook Story).
Sőt, az Egyesült Királyságban 2011-től bekerül a tantervbe a Twitterrel együtt; érettségizni, hovatovább felvételizni lehet belőle felsőoktatási intézményekbe! (az erről szóló cikket lentebb elolvashatják) Egyre növekvő jelentősége vitathatatlan, melynek alapját egyszerű, világos és felhasználóbarát felépítése adja. Képeket, videókat, zenéket, weboldalakat, blogokat, információkat lehet megosztani, ezekhez kommentárokat lehet fűzni, és tetszésünket lehet kinyilvánítani. Egyesek véleménye szerint, ha a Facebook továbbfejlesztené a Chat oldalát, még az MSN-t is megelőzhetné.

Felmerül a kérdés, meddig nőhet ez a befolyás? Válhat-e meghatározó társadalmi, politikai, ország alakító tényezővé az oldal?

A kérdés alapját az a tény adja, hogy már így is számos politikai döntést, és Parlamenti felszólalást befolyásolt az oldal, Magyarországon is. Többek között az Augusztus 20-ai tűzijáték körül kialakult vitát is (Mondjunk le a tűzijátékról az árvízkárosultak javára) a Facebook-on elindított kezdeményezés robbantotta ki. Az Egyesült Államokban, a 2008-as választás során is nagy hangsúlyt fektettek a Facebook-on történő kampányolásra. A nem épp a sajtószabadságáról híres Kínában pedig blokkolják az oldalt, rendszerellenes tevékenységeket
elkerülendő.

És itt jön a képbe Rousseau. Az ő elképzelését a megfelelő államberendezkedésről a közvetlen demokrácia elve adta. Közvetlen demokráciáról akkor beszélünk, ha minden szavazati joggal rendelkező állampolgár maga szólhat bele a közösség irányításába, nem pedig képviselők útján (ahogy ma történik; ezt közvetett vagy képviseleti demokráciának hívjuk). Közvetlen demokrácia az ókori Athénban működött –többek között- mikor is a szavazati joggal bíró férfiak kimentek a Pnüksz (Pnyx) hegyre és egyen-egyenként felszólalhattak, részt vehettek a törvényhozásban. Tehették mindezt létszámuk miatt. Ma ugyanis bajosan találhatnánk akkora hegyet, melyre a 60 milliós Franciaország lakossága kiülhetne a köz ügyeit érintő kérdésekről disputálni. Épp ezért Rousseau úgy képzelte el elmélete kivitelezést, hogy az emberiség kis közösségekre bomlik, ahol mindenki aktívan részt vesz a törvényhozásban, saját akaratát képviselve. Ilyen alapon érvényesülhet a közjó, nincs szükség a hatalmi ágak szétválasztására és az ellenőrzésre, hiszen a többség akarata kerül kinyilatkoztatásra. (Ma korlátozott mértékben lehetőség van erre, népszavazás, közgyűlések, közmeghallgatások, népi kezdeményezések által)

És most regisztrál Rousseau a Facebook-ra, ugyanis egyes elképzelések szerint az Internet lehet az a közeg, az a Pnüksz hegy, melyre mind kiülhetünk, és a minket érintő kérdésekben szavazhatunk. Természetesen ez megköveteli a rendszer továbbfejlesztését. A dolog realitását jelzi az a tény, hogy már Hazánkban is több internetes-párt alakult és próbált meg indulni az áprilisi választásokon. Programjuk alapját az e-mailes egyeztetés adja, miszerint e-mailben kommunikálnának szavazóikkal, Interneten beszélnék meg a közügyeket és a pártprogramot.

Az Internetes-közvetlen demokráciában mi szavaznánk a közpénzek elosztásáról, jóváhagynánk minket érintő törvényeket. (Hogy könnyen el tudjuk képzelni, gondoljunk vissza a pár évvel ezelőtti 3-as népszavazásra, mikor a vizitdíjról, tandíjról és kórházi napidíjról szavazhattunk. Ott a szavazópolgárok dönthettek a rájuk kivetendő díjakról). Mi döntenénk arról, hogy akarunk-e háborúba menni vagy nem, és nem őszes politikusok küldenének milliókat a csatatérre. (ugye; why don’t presidents fight the wars?)

Azonban a rendszer hihetetlenül veszélyes is lehetne. Ugyan ki szavazna meg adóemelést saját maga ellen? Hogyan dönthetnének szaktudás nélküli emberek közgazdasági kérdésekben? Súlyos, szakértelmet kívánó ügyeknél hogyan hozhatnának felelős döntést hozzá nem értő emberek? Honnan tudnák egyszerű laikusok, hogy miként célszerű a közpénzeket elosztani?

Nyilvánvaló, hogy a mai keretek közt egyelőre megvalósíthatatlan a Rousseau-i Internetes közvetlen demokrácia, viszont a Facebook, a Twitter és más oldalak politikára, közéletre gyakorolt növekvő hatása vitathatatlan.

Mérsékeltebb vélemények egy Háromkamarás Országgyűlést vízionizálnak. Nyugalom, nem lesz két arisztokrata ház, sem egy legalsóbb ház a szegényeknek (bár az utóbbi nem biztos, hogy nem megfontolandó ötlet). A három ház a következő: A Felsőház, nagyvállalatok, hatalmas állami cégek vezetői és képviselői, szakszervezetek, érdekvédelmi csoportok és civil szerveződések, polgári körök képviselői lennének. A Középsőház, a mai képviseleti demokrácia Országgyűlése, választott képviselők, pártok stb. És az Alsóház lenne az Internetes demokráciai, az igazi, közvetlen népakarati kifejező csatorna. Itt kerülnének kinyilatkoztatásra az egyszerű emberek sérelmei, innen indulhatnának kezdeményezések és egyszerű kérdésekben (pl. tűzijáték sorsa) dönthetne.

Az Internet fejlődésével a népakarat egyre inkább kinyilváníthatóvá válik, sebessége és rohamosan terjedő lefedettsége révén könnyedén közzé tehetjük gondolatainkat. Nem elképzelhetetlen, hogy egy felvilágosult gondolkodó elméletét a technika fejlődése által létrehozzuk, és egy napon mind, egy virtuális hegyen dönthessünk, a minket érintő kérdésekről.