…Történt ugyanis, hogy egy fővárosi (ti. Bp.) ismerősömmel utaztam együtt a vonaton. Útitársam panaszkodott az út hossza és kényelmetlensége miatt, amelyben megjegyzem teljesen igazat adtam neki. A beszélgetés folyama ezután új mederbe csordogált és mire észbe kaptunk, már a szelektív hulladékgyűjtésről és a Földgolyót érintő felmelegedésről disputáltunk. Ez egészen addig ment, míg az ismerősöm a következőket nem találta mondani;
- Semmi értelme; külön szemetesbe dobom a különféle hulladékot, de aztán az egészet összeöntik és megy minden egy helyre.
Erre én, az általa elmondottakkal teljes egyetértésben így szóltam:
- Úgy van! És ott vagyunk, ahol a mádi zsidó.
Mondanom sem kell, nem értem el a kívánt hatást cinkosnak és viccesnek szánt megjegyzésemmel. Ismerősöm, és ha jól sejtem, olvasóim egy része sem ismeri az „ott vagyunk, ahol a mádi zsidó” szólásmondást. Ezért most bátorkodom mindenki előtt feltárni a Szerencs melletti kőfejtő és borászkodó település jiddisének történetét.
Mádon már jó ideje foglalkoznak bortermesztéssel és annak értékesítésével. A környéken a huszadik század előtt számos zsidó család letelepedett, közülük egy – nevezzük Kohn-nak – is így tett, és bekapcsolódott a napfény ízű nedű palackba zárásának mesterségébe. Azonban Kohn ritka kényelmes ember volt és napjában többször kapták rajta, amint békésen szunyókál a pince hűvösében. Tulajdonképpen bárhol képes volt álomra hajtani fejét. Egyik nyáron, egy különösen bágyasztó és lusta délelőttön Kohn-t felesége elküldte a közeli Szerencsre, hogy a piacon szerezzen be ezt-azt a család számára. Kohn szolgálatkészen már fel is pattant a szekérre, mely elé egyetlen árva szamarát fogta be. Amint azt már valószínűleg sejtjük, hősünk ezúttal is elaludt szolgálatteljesítés közben. Ahogy elrázta a szekér, a Nap pajkosan csiklandozta arcát, és mire kiért Mádról már úgy aludt, mint a bunda.
 Na, a csacsinak sem kellett több, megvolt neki a magához való esze, hamar visszafordult a határban, és mire Kohn feleszmélt, már újra a saját portáján találta magát. Szerencséjére a felesége hátul volt, a kertben. Kohn gyorsan irányba fordított a szamarat, mérgesen a farára csapott és újra nekiindult Szerencsnek. Úgy döntött, hogy egy pillanatra pihenteti a szemét, de amint újból felpillantott megint otthon volt. Mind ahányszor nekivágott az útnak, annyiszor találta magát otthon, eredménytelenül. Ez nagy mulatságot okozott a faluban és hamar híre ment a környéken, hogy Kohn szamara miként tréfálta meg a könnyen elalvó mádi zsidót. Az idők során szállóigévé vált az eset és a mai napig gyakran hallani sorozatos sikertelenség és eredménytelen munkák után a környéken, a pórul járt Kohn esetéről.

Zempléni S.