Úgy hiszem, hogy 2010.május 26. bizonyos szempontból az 1100 éves kárpát-medencei történelmünk egy nagyra becsülendő és gyönyörű napja volt. A trianoni hiénák és szorgos dögkeselyűik által megcsonkított Magyar Haza testén 90 éve tátongó sebre gyógyító balzsam, a gyógyulásért és a seb behegedéséért tett első lépés 1944 óta. A kárpát-medencei Magyarság és a hozzá történelmileg kapcsolt részek számára ismét megadatott a lehetőség, hogy magyar állampolgárként lehessenek magyarok ezredéves hazájukban.
Azonban a 19. században elkezdődött nemzetiségi gyalázatosság és magyarellenesség legújabb, benes-dekrétum szintű szlovák válasz napja is volt május 26. A szlovák reakció és parlamentjének rögtön foganatosított intézkedései sértik mind a nemzetközi jog - elvben Szlovákia által is elismert - rendelkezéseit, (pl. 1997-es strasbourgi állampolgársági egyezményt), mind a szlovák alkotmányt és az összes szlovákiai magyar jogait és szabadságát. A rendkívüli ülésen megszavazott törvény értelmében az a szlovák állampolgár, aki önmaga kéri egy másik ország állampolgárságát az automatikusan elveszíti a szlovákot. Nem vonatkozik ez a házasság által megszerzett állampolgárságra.
Mi tehát a jelentősége 2010. május 26-ának?
Mit tehet a Felvidék magyarsága?
A mai nap magyar szempontból vizsgált jelentősége páratlan. Az a 344 képviselő, aki e történelmi pillanatban megszavazta az állampolgársági törvényt egy hihetetlen fontos döntést hozott meg. Megadta a lehetőséget, hogy magyar testvéreink magyar állampolgárok lehessenek a történelmi Magyarország területén. Mi, akik születésünktől fogva rendelkezünk ezzel a joggal talán nem is érezhetjük át igazán ennek súlyát. Ne feledjük, hogy nem csak a Felvidéken élő 520 500 honfitársainkról van szó. Hanem Erdély és Partium 1 540 000, Vajdaság 300 000, Kárpátalja 180 000, Őrvidék 7 000, Horvátország 17 000, Szlovénia 10 000 és a Kárpátokon túl élő Csángók 60 000 főjéről. Ez összesen 2.634.500 magyar embert jelent.
A kettős állampolgárság intézménye az a minimum, melyet már évtizedekkel korábban biztosítanunk kellett volna, mellyel 15 millió magyar embernek tartozott a magyar állam (a világ összmagyarságát 15 millió főre becsülik, az Egyesült Államokba és más országokba kivándorolt magyarokkal és leszármazottaikkal együtt). A legtermészetesebb jog ez, a nemzetközi egyezmények és - jog által biztosított identitásbeli szabadság, kisebbségvédelem érvényesülésének napja… Lehetett volna, amennyiben a szélsőséges, magyarellenes, történelemhamisító jelenlegi szlovák kormány nem kever ürömöt az örömbe.
A volt magyar fővárosban berendezkedett tót parlament a magyar törvény elfogadása után azonnal tárgyalni kezdett a válaszlépésről. Az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha hadiállapot állna fenn a két ország között, és Fico a generális szerepében tetszelegve irányítani próbálná a megtépázott szlovák front ellentámadását.
Mit is sérelmeznek a tótok?
Nos, elsősorban azért sértődtek meg és húzták fel nemesi orrukat, mert hiányolták Budapest tárgyalási szándékát, miszerint a magyar fél egyoldalúan alkotta meg és fogadta el a magyaroknak adandó állampolgárságot. Bár Hazánknak számtalan oka lenne a diplomáciai kapcsolatok felülvizsgálatára (lásd magyarellenes választási kampány, hazafias törvény, nyelvtörvény, a magyar iskolák tankönyveiben kizárólag a szlovák nevét tüntetik fel a településeknek stb. és trianont már meg sem merem említeni) számtalan alkalommal kinyilatkoztatásra került az új magyar kormány részéről, hogy amint megalakul az új szlovák kormány (Szlovákiában jövőhónapban választásokat tartanak) bármikor készek tárgyalni, egyeztetni.
Miért nem a jelenlegi kormánnyal tárgyalt a magyar fél?
Először is ez így nem igaz, számtalan tárgyalás és megbeszélés történt (Szécsényben többek között). Azonban hogy Budapestnek fenntartásai vannak a jelenlegi szlovák kormánnyal, nem is olyan különös, ha vetünk egy pillantást a volt szlovák államfő, Jan Slota (akit a kormányfő Fico lelkesen és átszellemülten védett minden fórumon) korábbi nyilatkozataira;
„… a magyar bírálókat annyira nem becsülöm, hogy leköpjem őket…”
„a magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén”
„a magyar iskoláknak (ti. Szlovákiában) el kell tűnniük”
„Szlovákia egyetlen négyzetcentiméterét sem adom át a rohadék magyaroknak”
„tankjainkba ugrunk és eltapossuk Budapestet”
Talán nem meglepő, hogy a végtelenségig azért mi sem engedünk, és nem tekintjük tárgyalófélnek a magának ilyen hangot megengedő tót vezetést.
A magyar Parlamentnek nem szabad a szlovák érdekek kiszolgálójává válni, nem szabad meghunyászkodnunk, megijednünk és felülnünk a provokációnak. Saját, magyar érdekünket kell szem előtt tartanunk, mert a „szövetségeseink” is így tesznek a mi rovásunkra. Szlovákiára nézve semmilyen veszélyforrást nem jelent, ha a magyarok magyar állampolgársággal is bírhatnak. Ne tévesszük azonban össze a szlovák vezetést a szlovák néppel! Az egyoldalú média egyoldalú képet mutat a szlovák helyzetről, ezért minél hamarabb vegyük elejét a szlovák-ellenes cselekedeteknek és uszításoknak.
Sok helyen felmerült a kérdés, magyarok részéről is, sőt a jelenlegi szlovák államfő is ezt nyilatkozta, hogy milyen haszna lesz a magyaroknak, ha felveszik a kettős állampolgárságot. Milyen gazdasági előnyökkel járhat ez nekik?
Mindenek előtt azt kell mondjam, hogy a kérdés önmagában véve felháborító és elkeserítő. A törvény elsősorban nem azért készült, hogy gazdasági előnyökhöz juttassuk a felvidéki magyarokat és hiszem, hogy ezt ők sem így értékelik. El lehet azonban gondolkozni, hogy ha valaki azért akar csak magyar állampolgár lenni, mert így több pénzhez juthat, akkor az illető mennyire magyar érzelmű. Sajnos Magyarországot némely gazdasági tekintetben meghaladja Szlovákia (pl. euró), de véleményem szerint az a privilégium, hogy magyar állampolgár lehessek a történelmi magyar hazában sokak álma volt, miután a feje felől francia és angol „úriemberek” elhúzták a határt 90 éve. A magyar összetartozás érzését erősíti, a tudatot tartja fenn, hogy magyarok vagyunk, függetlenül más elnyomók akaratától. Szimbolikus jelentősége vitathatatlan.
Aki eddig is magyar volt, ezentúl is az marad, nem a törvény fogja megtartani magyarságát. Azonban az erőltetett szlovák asszimiláció ellen kitűnő fegyver lehet ez anyaországi részről. Nagy jelentőséggel bír Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék nehéz helyzetben lévő magyarsága számára, hisz így könnyebben tanulhatnak magyar iskolákban, felmerült a határon túli iskolákban tanuló magyaroknak biztosítandó diákigazolvány gondolata is. Magyar útlevelet kapnak, ez főleg a Vajdaság és Kárpátalja magyarjai számára nyitja meg az Uniós munkahelyeket (közel fél millió embert jelent). Jobban bekapcsolódhatnak az anyaország életébe, nem kerülnek hátrányos megkülönböztetésre Magyarországon és mindenekelőtt nem lesznek teljesen kiszolgáltatva más nemzetek akaratának, Hazánk védőszárnyai alá kerülnek ismét.
A Felvidék magyarsága számára az új helyzetben számos hátránya is származna viszont, ha élnének a felkínált lehetőséggel. Ugyanis ha valóban elveszítik szlovák állampolgárságukat, elveszítik szavazati jogukat, a szociális juttatásokat, kiszorulnak egyes munkahelyekről stb. Épp ezért minden lehetséges módon meg kell támadnunk a szlovák törvényt, amely kirekesztő, sérti az alapvető szabadságjogokat és egyértelműen magyarellenes. Nem szabad elítélnünk azokat a felvidéki magyarokat, akik a szlovák téboly miatt nem állnak olyan helyzetben, hogy felvehetnék a magyar állampolgárságot is.
A szavazati jogról.
Ma szavazati joggal bír minden 18 évet betöltött, magyar állampolgársággal és magyarországi lakcímmel rendelkező férfi és nő. Magyar és magyar között különbséget tenni nem szabad. Ez a legelső állampolgársági törvényben is kinyilatkoztatott; (1879. évi L törvény 1§ „A magyar korona összes országában az állampolgárság egy és ugyanaz”) A szocializmusban így szólt a törvény; (1957. évi V törvény 1§2 „Az állampolgárok között aszerint, hogy állampolgárságuk milyen jogcímen alapul, megkülönböztetést tenni nem lehet”)
Amennyiben egy kassai, székelyudvarhelyi, szabadkai magyar él a törvény adta lehetőséggel és kettős állampolgárrá válik, még nem jelenti azt, hogy 2014-ben szavazni is fog tudni, mert se Kassának, se Székelyudvarhelynek, se Szabadkának nincs országgyűlési képviselője a magyar Parlamentben. (a Jobbik részéről felmerült a lehetősége ennek). Azonban ha magyarországi lakcímet szerez, miért ne szavazhatna? Azért mert trinanonban ezt mondták nekünk? Azért mert a szocializmusban ez így volt rendjén és csendben kellett maradni, és amúgy sem volt rendes szavazás? Azért mert nem itt adózik? A többszázezer munkanélküli, a diákok, a nyugdíjasok, a külföldön dolgozók, a háztartásbeliek stb., szintén nem adóznak. Tőlük is vonjuk meg a szavazati jogot? Ez egy rendkívül összetett kérdés, és a választójogi törvény reformja fogja megadni a választ, de azt mindenek előtt tartsuk szem előtt, hogy magyar és magyar között különbséget tenni nem lehet!
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy bár a tót vezetés igyekszik felfújni a dolgot, hogy elterelje saját gazdasági nehézségeiről és kisebbségi komplexusáról a figyelmet, a szlovák válasz nem végleges, és támadható. Sikerként kell elkönyvelnünk május 26-át, mely a nemzeti összetartozást, magyar-tudatot erősíti, mely a jelenlegi határok felett egyesíti a magyar embereket a Nagyhazában. Legyünk büszkék arra a hihetetlen teljesítményre, hogy 90 év után még mindig magyarok élnek a trianon által elszakított területeken. Dacára az erőszakos asszimilációs kísérleteknek, a magyarellenességnek, elnyomásnak és üldöztetésnek, még mindig itt vagyunk és itt élünk magyarként a Kárpát-medencénkben. Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, büszkén tűzzük ki a kokárdát a mellünkre, emlékezzünk a tragédiára és álljunk készen tenni a magyar jövőért!
Zempléni S.
