Kipás Szanyi kapitány, Wass Alfréd és a meggyalázott Károlyi
Okkal nevezhetnek különcnek, mert rendszeres heti programom része Károlyi Mihály Parlament melletti szobrának felkeresése. No, nem szimpátiából, sokkal inkább a hírhedt szobor körüli gyakori botrányok és sűrű események miatt.
Ismeretes, hogy november 16-án a Jobbik rendezésében kipával és egy táblával látták el Károlyit („én felelek Trianonért”), ami nagy felháborodást keltett érzékeny baloldali körökben. Ezért nem sokkal utána az Új Szocialista Mozgalom, a Zöld Baloldal a Demorata Charta és más baloldali szervezetek, buzgó nyugdíjas bázisuk kíséretében, vörös és fehér szegfűvel és mécsesekkel kívánták tudomására hozni az országnak, hogy a „szegény” Károlyit ért gyalázat mélységesen elkeserítette és felbőszítette szocialista lelküket.
Az általuk elhelyezett koszorúkat magam is láttam e heti sétám során, bár a mécsesek már nem égtek, s egy el is volt törve közülük. Másnap újból arra jártam és ekkor érdekes látvány fogadott; a koszorúk és virágok szétrúgva, mécsesek széttörve és a szobron három matrica díszelgett, Simon Peresznek címezve, a palesztin népirtásról, Gázáról. Úgy tűnt, ezt nem sokan vették észre, nem is nagyon járt már arra senki sem.
Természetesen ma már nem maradhattam otthon, kíváncsiságtól hajtva újra a szobor felé vettem utamat. A téren kisebb tömörülésre lettem figyelmes, új mécsesek égtek, új koszorúkat hoztak és szemmel láthatóan gyülekeztek az emberek.
Azonnal tudtam, hogy egy újabb baloldali rendezvény kellős közepébe csöppentem. Ezt a kormány - elsősorban Orbán Viktor ellenes - hangok és mérges nyugdíjasok zümmögése megerősítette bennem.
„Érdekes állatfaj a magyar, de hát majd csak kinyílik a birkák szeme”- osztotta meg magvas gondolatát a körötte állókkal egy lelkes baloldali. Mint gondolhatjuk, nem maradt el a helyeslő bólogatás, cinkos összenézés sem. Mondani sem kell, az átlagéletkor erősen 50-55 év felett volt, furcsán is tekintettek rám először, de amikor felfedezték kezemben Faludy György emlékiratait, hamar maguk közé fogadtak.
Úgy terveztem, hogy végig csendben maradok és a beszélgető csoportok között bóklászva megtudhatom végre, miről is értekeznek ama baloldali háborgók, miket rónak fel olyan nagyon bőszen és mérgesen a jobboldalnak. Sajnos azt kell mondanom, hatalmas sötétség lakozik egyesek fejében, borzasztó félretájékozottságról tettek tanúbizonyságot. Az obszcén kifejezéseken felül – melyen már meg sem ütköztem- éles ellentmondásokkal, és égbekiáltó sületlenségekkel találkoztam.
„ Majd meglátjátok, amikor az Orbán kiveszi az alkotmányból a magántulajdont…”
„ Lendvai szépasszony(?) egy harcos, le a kalappal előtte!”
… de a kedvencem mégis ez volt;
„ A szocializmusban 40 évig mosták az emberek agyát, ezért éljeneznek most Orbánra”
Na, akkor hogy is van ez? Az agymosás még oké, de én azt hittem Marxista szellemben agymostak a szocializmusban. Vagy akkor most Orbán hirtelen fasisztából kommunistává változott? De akkor miért háborog az MSZ(M)P?
Gyűlt a tömeg, már megdagadt olyan jó 80-90 emberre, mikor megérkezett Szanyi kapitány is. Mosolygós kézfogások, ölelkezések következtek, mindenki örült mindenkinek. A nénik cukorkákat bontogattak, valaki ingyen Népszavával látta el a közönséget, közben pedig folytatódott a zümmögés, mérgelődés- közösen utálta mindenki a nemzeti kormányt. A „tömeg” másik fele pedig áhítatos arccal helyezte el a megbecstelenített Károlyi lába elé mécseseit.
Ekkor valaki pajkosan odahajolt Szanyihoz; „Tibi, hoztál kipát?”. Szanyi cinkosul kacsintott, majd megmutatta, hogy hozott bizony.
Itt következtek a beszédek, melyek messzemenő részletezésébe nem mennék bele, borzasztó történelmi félremagyarázások, gyalázkodás, elképesztő gyűlölet és határtalan butaság (egyik felszólaló volt kedves Wass Albert írónk neve helyett, Wass Alfrédot mondani például) jellemezte őket.
Szanyi kapitány egyenesen így köszöntötte az egybegyűlteket: „Barátaim, elvtársaim!”
Ja vagy úgy! Amikor Fideszes politikusok „Nemzettestvérnek” nevezték az egybegyűlt magyarokat, a fasisztától az újnyilasig mindennek nevezték őket a nagyon demokrata, nagyon érzékeny és csúcsmodern szocik. Szokásos kettősmérce…
Folytatódott Szanyi beszéde, retorikai elemekkel megtűzdelve odáig „fokozta” a hangulatot, hogy kijelentette: „Ha a nyilasok (ti. a Jobbik és Fidesz), kipát rakhatnak Károlyi Mihály fejére, akkor én is teszek a sajátomra! Ugyanis ez Magyarországon nem szégyen!” Ezzel fel is rakta kipáját, majd a tömegben többen hasonlóan cselekedtek. Látszott, hogy nagy az elégedettség. Most hogy mindenki felfedte, hogy ki is valójában, felszabadultabb hangulatban folytatódott a beszédek sorozata, Orbán nyilasból közben újból őskomcsi lett; Kun Béla és Rákosi Mátyás hű követője, végül a Szózattal zárult az egész kis mulatság. Ezek után taps, majd mind a 90 embernyi tömeg, elárasztotta a buszmegállókat és a metrómegállót. Mindegyikre jutott kettő.
Kedves emberek! Az hogy az összelopott vagyonukat féltő szocik meddig simogatják a hazaáruló Károlyi Mihály buksiját az Országház mellett, az ő dolguk- reméljük, hogy ezt nem sokáig tehetik meg. Ugyanúgy elítélendő, mint a botrányhajhász Jobbik féle megnyilvánulás. Ezek addig fogják - addig tudják ezt művelni, amíg lesz egyetlen egy félrevezethető, becsapható, üres ígéretekkel elkábítható kisember az országban. Történelmi példák tanúsága szerint ilyen mindig lesz. Az a nagyon fontos feladata a nemzeti kormánynak, hogy eloszlassa a ködöt, melyben a vörös fertő undormányai megtelepedhetnek. Hogy ne legyen kérdés, hogy Károlyi Mihály felelőse Trianonért, vagy nem. Hogy senki se hívhassa Wass Albertet Alfrédnak, anélkül hogy közröhej tárgyává ne válna. Hogy ne lehessen összezavarni a emberek fejét mindenféle izmusok és történelmi személyek összevegyítésével. Legyen minél több ember számára világos, egyértelmű, hogy egy eszméletlen nagy népbutítást szeretnének folytatni a „demokrata” Szanyiék, s közben jó zsírosra hízni rajta. Ilyenkor mindig a vörösök egyik origóját, Lenint kell felidéznünk; „Tanulni, tanulni, tanulni!” és akkor majd hiába szónokolnak.
Zempléni S.
