Csillagnyi évvel ezelőtt, bóbitalelkű ifjúként egy ódon tölgy és egy biztonságot nyújtó szil terebélyes árnyékában, könnyű szívvel hajtottam fejem az illatos pázsitra. Ugyan honnan sejtettem volna, hogy örök, kitörölhetetlen emlékként vésődik majd fel elmém falára…
2011.01.18. 20:52
Szólj hozzá!